Szeparációs szorongás gyógypedagógus szemmel

SZEPARÁCIÓS SZORONGÁS GYÓGYPEDAGÓGUS SZEMMEL

A legtöbb szülő megtapasztalja, hogy vannak olyan időszakok, amikor egyetlen percre sem tudja otthagyni a kisbabáját, mert rögtön sírni kezd. A legjellemzőbb időszak a 7-8 hónapos, illetve a 12-15 hónapos kor.

Vajon miért?

A válasz a mozgásfejlődésben keresendő.

7-8 hónapos korban kezdenek kúszni a csecsemők, egész nagy távolságra kerülve így szüleitől. Ez megrémiszti, mert még nincs arról tapasztalata, hogy a távolság nem jelenti a szülő elvesztését. Ekkor kezdik érzékelni a csecsemők, hogy a szülők és ő maga egymástól független "lények". Ez egy furcsa, ismeretlen érzés.

12-15 hónaposan az első lépések jelennek meg, a baba még távolabbra tud menni a szülőktől. Emlékezete és időérzékelése még gyenge, nem fejődött ki. Képes olyan távolságokra is eljutni, ahol esetleg nem látja minden pillanatban a szüleit, de még nem biztos abban, hogy ez hamarosan rendeződhet. Ugyanígy, ha a szülő "tűnik el", pl. elmegy zuhanyozni, még nem tudja felmérni a baba, hogy ez nem feltétlenül egy végleges állapot.

Mit tehetünk ebben az időszakban?

Ha lehetséges, valaki maradjon a babával, és foglalja le a figyelmét. Persze van, amikor egyedül van többnyire az édesanya a gyermekkel. Ilyenkor a rövid idejű távollét alatt is próbáljon szólni hozzá, vagy adjon a kezébe egy "anya-illatú" pólót.

Mit NE tegyünk?

Ne ültessük addig a tv, tablet, telefon elé. Ettől még nem érzi úgy, hogy nincs egyedül, de könnyen "ráfügg". Ne tegyük járókába, amiből könnyen ki tud mászni, mert kieshet. Ne magyarázzunk neki hosszan, mert még úgysem érti.

Ha nagyon elhúzódik vagy súlyosnak érezzük a problémát, forduljunk szakemberhez, lehet, hogy valami éretlenség áll a háttérben, amin segíteni lehet.